2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 26., szombat
Szultán
Hamarosan lesz kiskutyánk: Szultán, a németjuhász kutya kölyök!! Igazából nem a mi kutyánk lesz, hanem Apáé... de az olyan, mintha a miénk is lenne! :-) De jó lenne, ha még karácsony előtt megérkezne! Kiváncsi vagyok, h Léna mit fog szólni, remélem felélednek anyai ösztönei és jól kijönnek majd Szultánnal.
2009. szeptember 23., szerda
2009. szeptember 20., vasárnap
Búcsú a tengertől
A hétvégén Krk-n voltunk, idén utoljára... Csodaszép nyári idő, finom tenger illat, tengeri herkenytyűk, dalmát borok ízkavalkádjának társaságában. Jól éreztük magunkat, gyorsan eltelt a hétvége, szomorú volt haza jönni... habár tudtam, h Léna már vár - így siettünk és megérte, mert egy kutyánál jobban senki nem tud örülni a haza térő gazdinak! Búcsút vettem a tengertől... magamba szívtam minden részecskéjét.
2009. szeptember 16., szerda
Zsák a foltját
Ebédnél a férjek és feleségek témakör került napirendre, hát, erre oda figyeltem, hisz abszolút érint! Meg tudtam, hogy mindenki megtalálja a párját, pont mint zsák a foltját.... Aha! :-) Ha lehet választani, akkor én inkább a folt szeretnék lenni! Az lehet egyedi, színes, aranyos kis foltocska, pont olyan, amilyenre szüksége van a zsáknak.... :-)
2009. szeptember 15., kedd
Mese Dánföldről - 3. (by Zsuzsi)
Sziasztok Kedves Otthoniak!
Mi újság odahaza?? (azon túl, hogy a BKV majd persze visszakéri a 'jogtalanul' kifizetett milliós kártérítéseket... ;) )
Úgy döntöttem belepréselem egyetlen furcsa napba a sok meglepő felfedezést, amit itt tapasztaltam.
Úgyhogy ne ijedjetek meg, ennyire nem sokkolóan más itt minden. Az alábbiak kb 2 hét tapasztalásaitt ölelik fel...és ferdítek is néhol a sztoriban. De csak a saját hülyeségem kárára. ;)
Szóval egy nap Dániában, az egyetemen.
Nem viccelek -AZ EGYETEMEN- 0-24 órig! úgyanis itt tényleg egy komplett kampusz üzemel. Kollégiumokkal, bárral, kávézóval, sport központtal, és körbe -sőt tulajdonképpen benne- egy nagy tölgy erdővel. Például a 325-ös épület -ahol a héten többször is van órám- itt van közvetlen a konténer-otthonunk mellett.
Így erdőstül, parkostul olyan az egyetemen élés hangulata, mintha fognánk a BME-t, kicsit aláásnánk, majd az egészet levontatnánk a Dunán egész a Csepel szigetig, ott a gyárak helyére felhúznánk egy tölgy erdőt, az épületeket felújítanánk, minden épületbe 24 órában használható számítógép-termet tennénk, és az E épület mögötti füves részre felállítanánk pár piros konténerházat, ahova 250 diák rögtön be is kültözhetne. :))
Szóval reggel van, csörög az óra. Meglepődve figyelem, hogy a telefon hiába pihent a töltőn egész éjjel, éppen hogy halódik az akkumulátor. Utolsó erejével még felébreszt, aztán párszor még kivilágítja magát, hogy jelezze, lemerül és persze, hogy biztosra menjen. (nem teljesen logikus ez a finn Nokia logika ;) ). Aztán rájövök, hogy hát nem úgy van ám az, hogy bedugod a konnektorba és működnek a dolgok! Itt minden konnektoron kapcsoló van! (nem pazarolunk az árammal! helyes) Azonban minden kapcsoló pont ellenkező állásban van bekapcsolva, mint otthon. De ha őszinte akarok lenni - Joe elmondásai alapján- nem a dánok furcsák a fodított kapcsolójukkal, hanem mi magyarok. Ugyanis állítólag a világ többi részén is akkor van felkapcsolva vm, ha a gomb felső fele áll ki és az alsó horpad be. Na mindegy. :)
Jó korán keltettem magam , hogy beleférjen a napirendbe egy reggeli frissítő futás az egyetem körül az "erdőben".(Egyébként nagyon nem kell korán kelni, mert 5 perc alatt átsétálok a "V1-be". az óráim pedig 9-10 kor kezdődnek). A futópálya 5 kilométeres, én pedig hetekig azt hittem, hogy mekkora májer vagyok, hogy sokkal jobban futom itt az 5 kilómétert mint otthon Margitszigeten. Mire szomorúan rájöttem, hogy egy helyen eddig mindig lecsaltam egy észrevétlen fél-egy kilóméteres csavart. Pedig már kész elméletet gyártottam, hogy biztos a tömérdek meztelencsiga az utakon az oka e gyorsulásnak, mely galoppozásra kényszeríti az embert.
Természetesen futás után zuhanyzás a következő lépcső, ami külön történet. De azt hiszem, már meséltem a dán tipusú fülke zuhanyról. 10 ember - egy fülke, ablaklehúzó szerszám (mint a kocsiba, csak ez hosszabb nyelű). Ez utóbbi minden dán fürdőszoba fontos kelléke. Hacsak nem akarunk tocsogni a vízben, minde egyes alkalommal, mikor belépünk a fürdőbe. (a zuhanytálca bonyolult dolog, és az IKEÁ-nak eddig még nem sikerült kifejleszteni az otthon összeszerelhető verziót ;) )
Zuhany, vízlehúzás padlóról célszerszámmal, öltözködés, alma, tea, rövid csevej lakótársakkal aztán ki kerékpárral (egyeseknek 100-200 m-t is meg kell tenni az épületig), ki gyalogosan indul útnak a napi tudományért. Én utóbbiak táborát népesítem. Apropó még nem vettem biciklit. Őszintén szólva, nem hajt az inger, hogy egy guruló járművön utazzak, melyről nehéz csak úgy lepattanni... Ez majdnem olyan veszélyes mint egy lejtő gyalogosan a kertben. ;) (utalás gyerekkori bukdácsolásokra :D ).
Az órák szinvonala, termek felszerelése itt nagyon magas! (Na meg az "árak szinvonala" ;) ) Mai napi első órám : "WInd turbine technology and aerodynamics". AZ oktattó dán, csak úgy mint a hallgatók fele, az oktatás nyelve pedig angolul. Csak úgy mint valamennyi Mester kurzusé. Itt minden angolul folyik. Így simán tanulhatnak külföldi angol nyelven írodott neves tankönyvekből, olvashatják a legfrissebb tanulmányokat és vagy éppen sokkal egyszerűbb angol nyelven cikket publikálni. Mert hozzá vannak szokva! Óriási! Kérdeztem egy dán lányt, hogy vajon így megtanulják-e a dán műszaki szakszavakat, de ő csak mosolyogva vonogatta a vállát. Ha kell vm, utána néz, vagy megkérdezi a profot. De angolul meg úgyis tudja mindennki miről beszél. Azért mindennek meg van az előnye, hátránya.
Szóval az óra jó, bár a professzor motyog (nem annyira mint Kárpáti), az előadásokon mindneki prezentációt vetít, amit már napokkal az előadás előtt feltesznek a netre + segítő anyagokat. És a könyvet is bőven kell forgatni, de van miből készülni. És mindenki készül is. Ugyanis összesen két hét a vizsgaidőszak és addig jópár beadandó házi feladat van!
Amit senki nem a korábbi diákok megoldásáról másol (valószinüleg el sem fogadnák), hanem szorgosan gyártja mindenki vagy a magáét, vagy csoportban. Mert az viszont megengedett, feltéve ha a végén értékeled a csoporttársaid munkáját. :)
-lehet meghívom ide egy tanulmányútra az oktatásüggyi minisztert (vagy a következőt ;) ), esetleg a BME rektorát.-
Szóval a könyvek: iszonyú drágák!!! Két könyv 40.000 Ft-ba került! De jó könyvek! Azért megtaláltuk mi külföldiek a módját, hogy a továbbiakban hogyan kell ezen spórolni. Sok könyv pdf formátumban forog kézről-kézre. A könyvtárban pedig ingyenes a nyomtatás, spirál fűzés -csak csináld magad. Mondjuk egy diák vm 1000 oldalt akart egyszerre nyomtatni, úgyhogy 3 hónapig zárolták számára e lehetőséget... De szerintem megoldja másképp.. ;) De ha már megvetted a könyvet még mielőtt megszerezted volna a kiskapus megoldást, ha még meg van a blokk 5 hétig visszaválthatod levásárolható blokkra az irományt az egyetemi könyvesboltban. Amit mellesleg 5 évig felhasználhatsz!
Szóval Wind turbine tech and aero...: óra jó, vizsga nem lesz, "csak" 3 beadandó. Az első, hogy Matlab-ban programot kell írni, mely adott paraméterekhez kiszámolja milyen geometriájú lapát lenne a legideálisabb a szélkerékhez, mennyi energiát fog termelni egy év alatt stb. Tegnap telepítettem fel a Matlab-ot, úgyhogy még csak ismerkedünk egymással, de már van egy félkész verziónk a csoporttársaimmal a feladat első részének első negyedének programnyevvé alakítására. :)
Óra 9-től délig tart. Déltől egyig mindnekinek -6000 diáknak egyszerre- ebédszünet van. A menza baromi jó, bár drága. De mi nem az. A hűtőből itt még sört is kapsz, a menza melletti kávézóban pedig akár csapoltat is választhatsz. Persze csakis Calsberg és Tubor különféle fajtáit. (megjegyzem a kettő már több mint 100 éve egy gyár, és itt egy árban van a kettő. otthon nem tudom miért sokkal drágább a Calsberg...) A kétkedőknek mondom: még -itt- nem vettem sört! :)
Délutáni órák 13-tól 17-ig, de általában elöbb befejezik. Úgyhogy a kiadós saláta után loholok a "Stability and control of Power systems" órámra. Ez a kedvencem! Megérte annyit tanulni VER (villamos energia rendszerek) vizsgára! ;) Köszönöm ANdor és Szabó Laci! ;) Ha jól tudom az órák nagy részét itt is modellezéssel fogjuk tölteni. SZóval időben odaérek, lehuppanok az asztalhoz, erre megindul az asztal lefelé. Nem, nem törtem el! Szépen egyenletesen vonul az asztal a padló felé! Hát nem motoros, gombos íróasztal??! Sima rendes mezei padnak tűnik, két szürke fel-le gombbal a sarokban, amit külön öröm nyomkodni, ha a melletted ülő elbóbiskolt... ;) A diavetítő, meg kéremszépen USB-s! Berakod a "kamera" alá a tankönyvet, és ott van a vásznon! Tudom, úgy hangzok, mint egy timbuktui az elektromos lámpa áruházban (elnézést a megsértettektől ;) ), de azért óriási, h mik vannak! :)
Természetesen a 4 órás órákat szünetek tarkítják. Első szünet: mindenki egyfele veszi az irányt. Hát én is megnézem, merre a menet: hirtelen a szomszédos konyhába tömörülünk, amiben nem csak az a fura, hogy bemehetünk (otthon az ilyesmi a tanárok, phd hallgatóknak van fenntartva és konyha alatt értsd a vízforralot), de csocsó asztal van, becsület kasszás olcsó kávé (dobozkába beteszed a kiírt árat, és NEM LOPSZ!), de ugyancsak lehet itt is sört venni. Bár sört venni én itt embert még nem láttam, de valamiért csak tartják...
Órák végeztével ki-ki haza, mi egy háztömbbel arrébb az egyetemen maradunk. :) Én ezt nagyon élvezem. Főleg reggel, amikor a zöld teámmal, mackó naciban, mezitláb papucsban kicsoszogok a napra, és leülök a 325-ös élület előtti padra, miközben érkeznek autóval a phd hallgatók dolgozni! :)))
A hosszú nap után lehuppanok, kerítek vm harapnivalót a konyhában, bár sokszor csak azért megyek oda, hogy kicsit beszélgessek. Ugyanis a konyha délutántól késő estig ÉL! Valaki mindig főz, mosogat, kipakol, bepakol, sört iszik, leveri az összegyüjtött sörös kannákat a hűtő tetejéről (1 doboz visszaváltva 1 korona=37 Forint. Mi kollektívan gyüjtük.) . Szóval élet van. Ha kedd van: esetleg International buli az egyetemi 'Student House-ban', szerdán Koppenhágában a Koppenhágai egyetem clubjában van vm móka, csütörtökön a DTU másik kolijának pubjában van gyülekező. A keddi halott, a szerdai messza van, nem túl jó és drága, a csütörtöki viszont JÓ! Itt vannak a legtöbbet, és még dánok is akadnak szép számmal! AMi így a vegyes nezetközi-ám-dán-semleges konténerekből kiszabadulva úgymond kuriózum! Péntek, szombat egyéni csoportosulású szocializálódás. Például én legutóbb szombaton elmentem vacsorázni egy többségében görög társasággal Koppenhágába egy görög étterembe (finom volt!!!), vasárnap pedig szintén velük grilleztünk a 'kertben'. -Aki idáig sem adta fel az olvasást, otthon meghívom egy kávéra/sörre (BME technika, hogy a tanár úgyse olvassa el amit írsz egy hosszabb beadandónál ;) )- Vagy 15-en összegyűltünk, mindenki bedobta a húsát, amilye volt; vagy épp a haját/bőrét (egyik fiú kissé megperzselődött a szeles időjárásban tűzrakás próbálkozásban. hál'istennek nem lett semmi komolyabb égése. csak egy kicsit ritkás a bal szemöldöke,.. ;) ), lányok salátát gyártottak, fiúk nézték, ahogy az egyszem szorgalmas (megperzselt) görög dolgozik a tűznél. :D A végén a társaság úgy érezte, hogy még lecsúszna egy kis fagyi, ezért 3-an autóba pattantak majd 30 perc után visszatértek 3 doboz jégkrémmel a 10 perces útról. Egyikőjük -aki elvileg azért ment, hogy ő ismeri az utat- kicsit elnavigált... :) Na jó! Én voltam az! :D De jót nevettünk. És a fiúk nagyon diszkrétek voltak a baklövésemről. :D
Huhh, hát most óriás-kókuszdióhéjban ennyi. A szociálisabb, társaságorientált történetektről majd egy következő alkalommal. Már az én ujjaim is fáradnak, és nektek is már másfele kéne nézni, ne mindig azt a fránya monitort!!! :)
Puszi mindenkinek!!!!
Meséljetek!!!!
Zsuzsi avagy Szusi. :)
Mi újság odahaza?? (azon túl, hogy a BKV majd persze visszakéri a 'jogtalanul' kifizetett milliós kártérítéseket... ;) )
Úgy döntöttem belepréselem egyetlen furcsa napba a sok meglepő felfedezést, amit itt tapasztaltam.
Úgyhogy ne ijedjetek meg, ennyire nem sokkolóan más itt minden. Az alábbiak kb 2 hét tapasztalásaitt ölelik fel...és ferdítek is néhol a sztoriban. De csak a saját hülyeségem kárára. ;)
Szóval egy nap Dániában, az egyetemen.
Nem viccelek -AZ EGYETEMEN- 0-24 órig! úgyanis itt tényleg egy komplett kampusz üzemel. Kollégiumokkal, bárral, kávézóval, sport központtal, és körbe -sőt tulajdonképpen benne- egy nagy tölgy erdővel. Például a 325-ös épület -ahol a héten többször is van órám- itt van közvetlen a konténer-otthonunk mellett.
Így erdőstül, parkostul olyan az egyetemen élés hangulata, mintha fognánk a BME-t, kicsit aláásnánk, majd az egészet levontatnánk a Dunán egész a Csepel szigetig, ott a gyárak helyére felhúznánk egy tölgy erdőt, az épületeket felújítanánk, minden épületbe 24 órában használható számítógép-termet tennénk, és az E épület mögötti füves részre felállítanánk pár piros konténerházat, ahova 250 diák rögtön be is kültözhetne. :))
Szóval reggel van, csörög az óra. Meglepődve figyelem, hogy a telefon hiába pihent a töltőn egész éjjel, éppen hogy halódik az akkumulátor. Utolsó erejével még felébreszt, aztán párszor még kivilágítja magát, hogy jelezze, lemerül és persze, hogy biztosra menjen. (nem teljesen logikus ez a finn Nokia logika ;) ). Aztán rájövök, hogy hát nem úgy van ám az, hogy bedugod a konnektorba és működnek a dolgok! Itt minden konnektoron kapcsoló van! (nem pazarolunk az árammal! helyes) Azonban minden kapcsoló pont ellenkező állásban van bekapcsolva, mint otthon. De ha őszinte akarok lenni - Joe elmondásai alapján- nem a dánok furcsák a fodított kapcsolójukkal, hanem mi magyarok. Ugyanis állítólag a világ többi részén is akkor van felkapcsolva vm, ha a gomb felső fele áll ki és az alsó horpad be. Na mindegy. :)
Jó korán keltettem magam , hogy beleférjen a napirendbe egy reggeli frissítő futás az egyetem körül az "erdőben".(Egyébként nagyon nem kell korán kelni, mert 5 perc alatt átsétálok a "V1-be". az óráim pedig 9-10 kor kezdődnek). A futópálya 5 kilométeres, én pedig hetekig azt hittem, hogy mekkora májer vagyok, hogy sokkal jobban futom itt az 5 kilómétert mint otthon Margitszigeten. Mire szomorúan rájöttem, hogy egy helyen eddig mindig lecsaltam egy észrevétlen fél-egy kilóméteres csavart. Pedig már kész elméletet gyártottam, hogy biztos a tömérdek meztelencsiga az utakon az oka e gyorsulásnak, mely galoppozásra kényszeríti az embert.
Természetesen futás után zuhanyzás a következő lépcső, ami külön történet. De azt hiszem, már meséltem a dán tipusú fülke zuhanyról. 10 ember - egy fülke, ablaklehúzó szerszám (mint a kocsiba, csak ez hosszabb nyelű). Ez utóbbi minden dán fürdőszoba fontos kelléke. Hacsak nem akarunk tocsogni a vízben, minde egyes alkalommal, mikor belépünk a fürdőbe. (a zuhanytálca bonyolult dolog, és az IKEÁ-nak eddig még nem sikerült kifejleszteni az otthon összeszerelhető verziót ;) )
Zuhany, vízlehúzás padlóról célszerszámmal, öltözködés, alma, tea, rövid csevej lakótársakkal aztán ki kerékpárral (egyeseknek 100-200 m-t is meg kell tenni az épületig), ki gyalogosan indul útnak a napi tudományért. Én utóbbiak táborát népesítem. Apropó még nem vettem biciklit. Őszintén szólva, nem hajt az inger, hogy egy guruló járművön utazzak, melyről nehéz csak úgy lepattanni... Ez majdnem olyan veszélyes mint egy lejtő gyalogosan a kertben. ;) (utalás gyerekkori bukdácsolásokra :D ).
Az órák szinvonala, termek felszerelése itt nagyon magas! (Na meg az "árak szinvonala" ;) ) Mai napi első órám : "WInd turbine technology and aerodynamics". AZ oktattó dán, csak úgy mint a hallgatók fele, az oktatás nyelve pedig angolul. Csak úgy mint valamennyi Mester kurzusé. Itt minden angolul folyik. Így simán tanulhatnak külföldi angol nyelven írodott neves tankönyvekből, olvashatják a legfrissebb tanulmányokat és vagy éppen sokkal egyszerűbb angol nyelven cikket publikálni. Mert hozzá vannak szokva! Óriási! Kérdeztem egy dán lányt, hogy vajon így megtanulják-e a dán műszaki szakszavakat, de ő csak mosolyogva vonogatta a vállát. Ha kell vm, utána néz, vagy megkérdezi a profot. De angolul meg úgyis tudja mindennki miről beszél. Azért mindennek meg van az előnye, hátránya.
Szóval az óra jó, bár a professzor motyog (nem annyira mint Kárpáti), az előadásokon mindneki prezentációt vetít, amit már napokkal az előadás előtt feltesznek a netre + segítő anyagokat. És a könyvet is bőven kell forgatni, de van miből készülni. És mindenki készül is. Ugyanis összesen két hét a vizsgaidőszak és addig jópár beadandó házi feladat van!
Amit senki nem a korábbi diákok megoldásáról másol (valószinüleg el sem fogadnák), hanem szorgosan gyártja mindenki vagy a magáét, vagy csoportban. Mert az viszont megengedett, feltéve ha a végén értékeled a csoporttársaid munkáját. :)
-lehet meghívom ide egy tanulmányútra az oktatásüggyi minisztert (vagy a következőt ;) ), esetleg a BME rektorát.-
Szóval a könyvek: iszonyú drágák!!! Két könyv 40.000 Ft-ba került! De jó könyvek! Azért megtaláltuk mi külföldiek a módját, hogy a továbbiakban hogyan kell ezen spórolni. Sok könyv pdf formátumban forog kézről-kézre. A könyvtárban pedig ingyenes a nyomtatás, spirál fűzés -csak csináld magad. Mondjuk egy diák vm 1000 oldalt akart egyszerre nyomtatni, úgyhogy 3 hónapig zárolták számára e lehetőséget... De szerintem megoldja másképp.. ;) De ha már megvetted a könyvet még mielőtt megszerezted volna a kiskapus megoldást, ha még meg van a blokk 5 hétig visszaválthatod levásárolható blokkra az irományt az egyetemi könyvesboltban. Amit mellesleg 5 évig felhasználhatsz!
Szóval Wind turbine tech and aero...: óra jó, vizsga nem lesz, "csak" 3 beadandó. Az első, hogy Matlab-ban programot kell írni, mely adott paraméterekhez kiszámolja milyen geometriájú lapát lenne a legideálisabb a szélkerékhez, mennyi energiát fog termelni egy év alatt stb. Tegnap telepítettem fel a Matlab-ot, úgyhogy még csak ismerkedünk egymással, de már van egy félkész verziónk a csoporttársaimmal a feladat első részének első negyedének programnyevvé alakítására. :)
Óra 9-től délig tart. Déltől egyig mindnekinek -6000 diáknak egyszerre- ebédszünet van. A menza baromi jó, bár drága. De mi nem az. A hűtőből itt még sört is kapsz, a menza melletti kávézóban pedig akár csapoltat is választhatsz. Persze csakis Calsberg és Tubor különféle fajtáit. (megjegyzem a kettő már több mint 100 éve egy gyár, és itt egy árban van a kettő. otthon nem tudom miért sokkal drágább a Calsberg...) A kétkedőknek mondom: még -itt- nem vettem sört! :)
Délutáni órák 13-tól 17-ig, de általában elöbb befejezik. Úgyhogy a kiadós saláta után loholok a "Stability and control of Power systems" órámra. Ez a kedvencem! Megérte annyit tanulni VER (villamos energia rendszerek) vizsgára! ;) Köszönöm ANdor és Szabó Laci! ;) Ha jól tudom az órák nagy részét itt is modellezéssel fogjuk tölteni. SZóval időben odaérek, lehuppanok az asztalhoz, erre megindul az asztal lefelé. Nem, nem törtem el! Szépen egyenletesen vonul az asztal a padló felé! Hát nem motoros, gombos íróasztal??! Sima rendes mezei padnak tűnik, két szürke fel-le gombbal a sarokban, amit külön öröm nyomkodni, ha a melletted ülő elbóbiskolt... ;) A diavetítő, meg kéremszépen USB-s! Berakod a "kamera" alá a tankönyvet, és ott van a vásznon! Tudom, úgy hangzok, mint egy timbuktui az elektromos lámpa áruházban (elnézést a megsértettektől ;) ), de azért óriási, h mik vannak! :)
Természetesen a 4 órás órákat szünetek tarkítják. Első szünet: mindenki egyfele veszi az irányt. Hát én is megnézem, merre a menet: hirtelen a szomszédos konyhába tömörülünk, amiben nem csak az a fura, hogy bemehetünk (otthon az ilyesmi a tanárok, phd hallgatóknak van fenntartva és konyha alatt értsd a vízforralot), de csocsó asztal van, becsület kasszás olcsó kávé (dobozkába beteszed a kiírt árat, és NEM LOPSZ!), de ugyancsak lehet itt is sört venni. Bár sört venni én itt embert még nem láttam, de valamiért csak tartják...
Órák végeztével ki-ki haza, mi egy háztömbbel arrébb az egyetemen maradunk. :) Én ezt nagyon élvezem. Főleg reggel, amikor a zöld teámmal, mackó naciban, mezitláb papucsban kicsoszogok a napra, és leülök a 325-ös élület előtti padra, miközben érkeznek autóval a phd hallgatók dolgozni! :)))
A hosszú nap után lehuppanok, kerítek vm harapnivalót a konyhában, bár sokszor csak azért megyek oda, hogy kicsit beszélgessek. Ugyanis a konyha délutántól késő estig ÉL! Valaki mindig főz, mosogat, kipakol, bepakol, sört iszik, leveri az összegyüjtött sörös kannákat a hűtő tetejéről (1 doboz visszaváltva 1 korona=37 Forint. Mi kollektívan gyüjtük.) . Szóval élet van. Ha kedd van: esetleg International buli az egyetemi 'Student House-ban', szerdán Koppenhágában a Koppenhágai egyetem clubjában van vm móka, csütörtökön a DTU másik kolijának pubjában van gyülekező. A keddi halott, a szerdai messza van, nem túl jó és drága, a csütörtöki viszont JÓ! Itt vannak a legtöbbet, és még dánok is akadnak szép számmal! AMi így a vegyes nezetközi-ám-dán-semleges konténerekből kiszabadulva úgymond kuriózum! Péntek, szombat egyéni csoportosulású szocializálódás. Például én legutóbb szombaton elmentem vacsorázni egy többségében görög társasággal Koppenhágába egy görög étterembe (finom volt!!!), vasárnap pedig szintén velük grilleztünk a 'kertben'. -Aki idáig sem adta fel az olvasást, otthon meghívom egy kávéra/sörre (BME technika, hogy a tanár úgyse olvassa el amit írsz egy hosszabb beadandónál ;) )- Vagy 15-en összegyűltünk, mindenki bedobta a húsát, amilye volt; vagy épp a haját/bőrét (egyik fiú kissé megperzselődött a szeles időjárásban tűzrakás próbálkozásban. hál'istennek nem lett semmi komolyabb égése. csak egy kicsit ritkás a bal szemöldöke,.. ;) ), lányok salátát gyártottak, fiúk nézték, ahogy az egyszem szorgalmas (megperzselt) görög dolgozik a tűznél. :D A végén a társaság úgy érezte, hogy még lecsúszna egy kis fagyi, ezért 3-an autóba pattantak majd 30 perc után visszatértek 3 doboz jégkrémmel a 10 perces útról. Egyikőjük -aki elvileg azért ment, hogy ő ismeri az utat- kicsit elnavigált... :) Na jó! Én voltam az! :D De jót nevettünk. És a fiúk nagyon diszkrétek voltak a baklövésemről. :D
Huhh, hát most óriás-kókuszdióhéjban ennyi. A szociálisabb, társaságorientált történetektről majd egy következő alkalommal. Már az én ujjaim is fáradnak, és nektek is már másfele kéne nézni, ne mindig azt a fránya monitort!!! :)
Puszi mindenkinek!!!!
Meséljetek!!!!
Zsuzsi avagy Szusi. :)
Mese Dánföldről - 1. (by Zsuzsi)
Sziasztok!
Mi újság odahaza?
Írok egy kis élménybeszámolót. Nem hosszan, mert akkor senki nem olvassa el, de megpróbálok érdekes maradni, meg képeket csatolni. :)
Szóval:
Szerdán érkezés után találkoztam egy dán couchsurfur-rel a főpályaudvaron. Nagyon jó fej volt, elmentünk kávézni, aztán mivel ő éjszaka egy hotelben dolgozott, a couch-surfölés jegyében az üres lakásában alhattam. Ezek a dán házak itt mind egyformák. Fa padló -ami nagyon nem hangszigetelő-, konyhából nyíló hátsó kis lépcsőház, zuhanyzó a wc-ben. Ezek a dánok nagyon nem szerethettek fürdeni, ellenben a konyha az mindig nagy, asztallal, társasági hellyel.
Szóval jól aludtam ott, reggel nem is találkoztunk amikor eljöttem. (a bejárati ajtók kivülről mind gombosak, úgyhogy csak be kell húzni magad után az ajtót és már be is zártál).
Csütörtökön a laza 40 kg cuccal a fülemen elsattyogtam a pályaudvarra, aztán vonattal, busszal az egyetemre. Ott kulcsot fel, szobába be.
A szobaszámom 3B és alá ki van írva "Bee free" (three B, bee free.. :) nekem tetszik :) )
A szoba jó! Egész nagy, van bőven hely, azstal, kihúzhatós ágy, szekrény, parafa táblák. Az ablakomból a szomszéd konténer konyhájára látok, így ismerkedtem meg a görög testvérpárral. Éppen főztek, átköszöntek, meghívtak vacsira (nekem nem volt sok élelmem, mert a boltok már bezártak), aztán én bevezettem őket az Unicum rejtelmeibe -nem mondhatni, h szerették- ők meg előcsapták a görög pálinkát, a rakit.
Egyébként csak az egyikük marad itt, villamosmérnöknek tanulni, a testvére ma hazament.
Szóval kellő hangulatban megbeszéltük, h másnap Malmöbe megyünk kocsival. ott épp vm fesztivál volt,úgyhogy sok ember,mindenféle nemzet konyhája bódékban, úgyhogx láttunk vagy 3-4 lángosos helyet. Malmö egyébként olcsóbb. ruhát,ilyeneket venni lehet érdemesebb ott. majd meglátjuk.
Aztán kocsival tovább északra helsinborgba, ott egy kávé, majd komppal vissza Dániába Helsingorba, aztán haza. Jó kis út volt. (pár kép az utazásról, meg a görögökről- sajna az alacsonyabbik marad itt.. ;) )
Azóta itt a konténerek egész feltöltődtek. A milyenkben van: kínai lány Pekingből, kolumbiai fiú- ő szél energiát tanul szintén- (és nincs drog báró fia feje ;)) ), spanyol fiú, spanyol lány, indiai fiú, karib szigetekről egy biciklista fiú, görög fiú.
A szomszéd konténerben litván fiú (lengyel ősökkel), román fiú, franciák, németek és a többi. Lehet minibe eljátszhatnánk a világháborúkat... :))
Tegnap, azaz szombaton -a karib srác kezdeményezésére- fullra kitakarítottuk a konyhát, én voltam szupermarketbe. Hát ott eszméletlen kedvesek voltak az emberek. A pén ztáros ürge kérdezte kiváncsiságból honnan jövök -ő pakisztáni,de 22 éve itt él- a pékséges nő tanítgatott dánra, a zöldséges arra tippelt, h orosz vagyok, ő viszont algériai, úgyhogy franciául váltottunk pár szót. :)
Este lecsót főztem a görögöknek, tetszett nekik, aztán páran elmentünk Koppenhágába egy szórakozó helyre. Kicsit féltem, h vm tücc-tücc hely lesz, de erre koncert volt az alsó szinten (2 gitár, egy ütős) tök jó zenékkel. A kocsma/pub/club nagyon hangulatos, ha akarsz kártyával is fizethetsz. A dánok tudnak élni bulizni, inni. Rengeteg a szőke. Aszongyák elég tartózkodóak, távolságtartóak, hidegek (saját magukról is)... majd meglátjuk.
Ma pihi van, holnap bemegyek Koppenhágába, keddtől introduction week.
Meséljetek, mi újszág otthon?
Puszi mindenkinek!!!!!!!!!!!
Zs
Mi újság odahaza?
Írok egy kis élménybeszámolót. Nem hosszan, mert akkor senki nem olvassa el, de megpróbálok érdekes maradni, meg képeket csatolni. :)
Szóval:
Szerdán érkezés után találkoztam egy dán couchsurfur-rel a főpályaudvaron. Nagyon jó fej volt, elmentünk kávézni, aztán mivel ő éjszaka egy hotelben dolgozott, a couch-surfölés jegyében az üres lakásában alhattam. Ezek a dán házak itt mind egyformák. Fa padló -ami nagyon nem hangszigetelő-, konyhából nyíló hátsó kis lépcsőház, zuhanyzó a wc-ben. Ezek a dánok nagyon nem szerethettek fürdeni, ellenben a konyha az mindig nagy, asztallal, társasági hellyel.
Szóval jól aludtam ott, reggel nem is találkoztunk amikor eljöttem. (a bejárati ajtók kivülről mind gombosak, úgyhogy csak be kell húzni magad után az ajtót és már be is zártál).
Csütörtökön a laza 40 kg cuccal a fülemen elsattyogtam a pályaudvarra, aztán vonattal, busszal az egyetemre. Ott kulcsot fel, szobába be.
A szobaszámom 3B és alá ki van írva "Bee free" (three B, bee free.. :) nekem tetszik :) )
A szoba jó! Egész nagy, van bőven hely, azstal, kihúzhatós ágy, szekrény, parafa táblák. Az ablakomból a szomszéd konténer konyhájára látok, így ismerkedtem meg a görög testvérpárral. Éppen főztek, átköszöntek, meghívtak vacsira (nekem nem volt sok élelmem, mert a boltok már bezártak), aztán én bevezettem őket az Unicum rejtelmeibe -nem mondhatni, h szerették- ők meg előcsapták a görög pálinkát, a rakit.
Egyébként csak az egyikük marad itt, villamosmérnöknek tanulni, a testvére ma hazament.
Szóval kellő hangulatban megbeszéltük, h másnap Malmöbe megyünk kocsival. ott épp vm fesztivál volt,úgyhogy sok ember,mindenféle nemzet konyhája bódékban, úgyhogx láttunk vagy 3-4 lángosos helyet. Malmö egyébként olcsóbb. ruhát,ilyeneket venni lehet érdemesebb ott. majd meglátjuk.
Aztán kocsival tovább északra helsinborgba, ott egy kávé, majd komppal vissza Dániába Helsingorba, aztán haza. Jó kis út volt. (pár kép az utazásról, meg a görögökről- sajna az alacsonyabbik marad itt.. ;) )
Azóta itt a konténerek egész feltöltődtek. A milyenkben van: kínai lány Pekingből, kolumbiai fiú- ő szél energiát tanul szintén- (és nincs drog báró fia feje ;)) ), spanyol fiú, spanyol lány, indiai fiú, karib szigetekről egy biciklista fiú, görög fiú.
A szomszéd konténerben litván fiú (lengyel ősökkel), román fiú, franciák, németek és a többi. Lehet minibe eljátszhatnánk a világháborúkat... :))
Tegnap, azaz szombaton -a karib srác kezdeményezésére- fullra kitakarítottuk a konyhát, én voltam szupermarketbe. Hát ott eszméletlen kedvesek voltak az emberek. A pén ztáros ürge kérdezte kiváncsiságból honnan jövök -ő pakisztáni,de 22 éve itt él- a pékséges nő tanítgatott dánra, a zöldséges arra tippelt, h orosz vagyok, ő viszont algériai, úgyhogy franciául váltottunk pár szót. :)
Este lecsót főztem a görögöknek, tetszett nekik, aztán páran elmentünk Koppenhágába egy szórakozó helyre. Kicsit féltem, h vm tücc-tücc hely lesz, de erre koncert volt az alsó szinten (2 gitár, egy ütős) tök jó zenékkel. A kocsma/pub/club nagyon hangulatos, ha akarsz kártyával is fizethetsz. A dánok tudnak élni bulizni, inni. Rengeteg a szőke. Aszongyák elég tartózkodóak, távolságtartóak, hidegek (saját magukról is)... majd meglátjuk.
Ma pihi van, holnap bemegyek Koppenhágába, keddtől introduction week.
Meséljetek, mi újszág otthon?
Puszi mindenkinek!!!!!!!!!!!
Zs
Mese Dánföldről - 2. (by Zsuzsi)
Sziasztok!
No akkor kicsit mesélek az introduction week-ről, ami tulajdonképpen egy bevezető/ ismertető és ismerkedő hét volt a külföldi diákoknak. Mindeköben a dán új diákok valahol gólyatáboroztak... Mi csak azt láttuk, amikor visszaérkeztek az egyetemre pénteken... kantáros vegyi ruhában, fura jelmezekbe öltözve...na meg hát masszív részegen. (valószinüleg ezért van a vegyi ruha is ;)
Szóval az introduction week kedden kezdődött. A 600 új külföldi diák 16-17 fős csoportokba volt osztva 1 dán vezetővel. A mi csoportunk - F-Team- (igen az A-team-et (=szupercsapat) nem mi érdemeltük ki, de lehet óvást adunk be... ;) ) a következő nemzetiségüekből állt:
-1 kolumbiai, avagy Juan Paolo. Ő az aki szintén a konténerben lakik, és szintén szél energiát tanul, bár ő a mechanikai részére fog specializálódni. Na most ezt remélem ő sosem fogja olvasni, de az az igazság, hogy igencsak emlékeztet a 90-es évek Moncsicsi babájára... kerek barátságos fej + a haj+ arcszőrzet... Félre ne értsetek, egyáltalán nincs majom feje, csak valahogy nagyon emlékeztet arra a babára. Na mind1. Egyébként nagyon jófej, vidám, tényleg jó barát esélyes.
-1 finn, becenevén Vi-Pi. Korábbi diplomája szerint hajó tervező mérnök, itt vm kimondhatatlan hosszút tanul. Együtt drukkolunk neki, hogy a 4 éve tartó kapcsolata egy kenyai lánnyal ne menjen rá a 2 éves elköltörésre.
-1 amerikai, csupa szlovák ősökkel, szülőkkel. Ismeri a jelen szlovák-magyar viszályt, úgyhogy mosolyogva meg is állapítottuk, hogy nekünk most nem szabadna beszélni... Azért szomorú ami odahaza és szlovákiába történik (figyelem innen a híreket. Ez a Sólyom dolog ewlképesztő volt!!)
-1 román Erdélyből. Elég fura érzés, elég sok szomszédos országbelivel találkoztam itt, és mindig egy kicsit megfagy a levegő, amikor kiderül hogy szomszédos ország vagyunk én meg magyar...aztán elvicceljük, az utálósdit, és megbeszéljük, hogy a valóságban azért nem mindenki utálja a másikat. Jó most túlzok, de jó pár esetben így volt..persze van az a szomszédos ország-beli aki direkt örül nekünk....csak sajnos tényleg sokan azt hiszik, hogy mi tényleg utáljuk őket (románokat, szlovákokat, szlovéneket,...).
-1 lett
-1 litván,
-1 portugál (ő a portugál férjével költözött Dániába)
-1 olasz fiú. Szerintem az egyetlen csendes és visszahúzódó olasz a teljes hazájában.
-1 lengyel lány. Na az mint a sajtkukac..valahogy a Lehelék Sárijára emlékeztet. Hát engem ez a lány kissé idegesít...pedig kedves, de nem birom ezt az izgága, folyamatosan beszélő, vibráló modorát. Egyébként lengyeleknek van egy vicces szokásuk: iközben angolul beszélnek, minden mondat végére tesznek egy "yeah?" visszakérdezést. Például: " I went to the supermarket to buy a bottle of milk. Yeah? It was very expensive. Yeah? Last year I met a guy who mixed the milk with whiskey.Yeah?" és így tovább... :)
-még egy lengyel fiú
-1 izlandi fiú. Na ő körbeutazta már a világot. Mindig csak csöndesen üldögél, aztán egyszercsak bedob egy sztorit, hogy "ja igen,amikor kolumbiában/új zélandon/afrikában itt-ott volt,akkor ez és ez történt vele, és egyébként csodálatos hely..".
+a dán vezető lány.
Vagy ennyien voltunk, vagy a többivel annyira nem sikerült kommunikálni, hogy nem is érdemleges.
Szóval első nap elmondtak nekünk néhány információt, körbejártuk a kampuszt, volt kvíz játék, reggeli, ebéd, vacsora.
Délután meghallgattunk egy előadást a dán kultúráról. Egy új-zélandi nő mesélt nagyon kötetlenül, aki 20 évvel ezelőtt ideházasodott egy dán férfihez. Alapjába véve egész hasonlónak tűnik a dán mentalitás a magyarhoz -pár markáns kivételtől eltekintve-: szoros családi kötelék (nem úgy mindt az angoloknál), viszonylag zárkózottak, könnyen nem engednek be a zártabb köreikbe,de ha egyszer bent vagy, jó vagy. Egymás szemébe nézés koccintáskor (bár ők a korty után is csinálják), adventi koszorú, ünnepek, nemzeti büszkeség. Ami különbség, hogy szerteik betartani a szabályokat, rendet tartanak, más nemzetek negatív hangsúlyú emlegetése nélkül hazafiak-de nagyon (a dán zászló mindenhol ott van).
Persze ezeket csak az előadás alapján mondom. Remélem lesz alkalmam saját magam is kiismerni őket. Ugyanis mi nagyon nemzetközi környzetben vagyunk, sehol egy dán. Plusz ha igaz, hogy zárkózottak, akkor nem lesz a legegyszerűbb megismerni őket,de nagyobb a kihívás. :)
Aztán első nap délután kellett építeni egy tornyot, aminek minél magasabbnak kellett lennie és minél több sört elbírnia a tetején. A következő alapanyagok álltak rendelkezésre: lufik, papirok, ragasztó szalag, kötél, szívószál, alufólia. Hát a mienk az szép masszív lett, mint egy köpcös gömböc. De se nem lett túl magas, se nem sikerült a felső tetőt kellően stabilizálni, úgyhogy mondhatni nem jutottunk a dobogóra a pályaművel. Pedig ha jobban ki tudtuk volna egyensúlyozni a legfelső tálcát,akkor igen sokat elbíert volna. Na mindegy. Vicces volt, jó csapatmunka volt.
Aztán 'international night' az egyetemi bárban. Hát ez nem volt különösebben extra,de legalább összetalálkoztam még 3 másik magyarral a BME-ről. Elvileg jövőhéten az international cooking evening-re együtt csinálunk Hortobágyi húsos palacsintát. Én bevállaltam a paprikás csirke készítését a palacsintához...csak találjak tejlfölt. Hát majd meglátjuk. (ne aggódjatok, csináltam már életemben. meg a magyarokat leszámítva, úgyse tudják milyennek kéne lennie)
Szerdán újabb infók egyetemről, tanulásról, majd délután hajókázás Koppenhágában a csatornákon, este pedig vacsi egy helyi étteremben, majd uzsgyi a diákok-bárjába, avagy a Student-House-ba. Egyébként egy fél literes sör boltba (ilyen náluk alig van, ezeket a 3 decis ampullákat fogyasztják) betétdíjjal 11 korona, ami kb 400 Ft; legolcsóbb pub-ba 36 korona ami kb 1330 Ft. De simán találsz helyet ahol ugyanez 65 korona. Nem viccelnek.
Mivel a fárasztó napok kellően kimerítettek minket, este fél11 tájékán úgy döntöttünk hazavándorgunk busszal. Ekkor a társaság lengyel fiúja -avagy Macsek- összetalálkozott további illuminált lengyel ismerősökkel, akik ki találták hazafele, hogy nagyon meg szeretnének minket kínálni a lengyel vodkájukkal. Úgyhogy a legyel-magyar nemzetközi kapcsolatokra tekintettel úgy éreztem nem illő ezt visszautasítani ( a kolumbiai nem tudom, mivel áltatta magát ;) ), úgyhogy elbeszélgettünk még pár vodka + májkrémes kenyér mellett itt a "Campus Villige"-ben, vagy akár hívhatnánk "Konténer falunak" is.
Másnap kicsit nehezen ment az ébredés, de időben mindenhova odaértünk, úgyhogy meghallgattuk mire számíthatunk ha jelentkezünk a dán nyelvtanfolyamra (nem viccelek, de a dán nyelv tele van öklendezést imitáló hangokkal); ileltve találkoztunk a szél energia szak koordinátoraival és pár tanárral.
Ja és közben hallom ám egy angol idősebb hallgatótól, hogy ő kérdezgetett össze-vissza és neki azt mondták törölte a Vestas az ösztöndíj programját. Amire ugye elvileg engem kiválasztottak. Elkezdtünk keresgélni, utánajárni és már több helyről hallom hogy igaz a hír. Engem meg nem értesített senki, úgyhogy írtam pár emailt, hétfőn meg rájuk is telefonálok...nagyon remélem, hogy ha pénz nincs is, vagy nem annnyi, legalább valami kapcsolatot ki tudok építeni a Vestas-nál, meg a Vestas Student Club-ban. Azért nehezen hiszem h a világ legnagyobb részesedéssel bíró, egyik leginkább virágzó ágazatban ügyködő szél-turbina gyártó cég annyira meg legyen szorulva, hogy nincs 1 évre annyi fölös eurója szponzorálásra, ami nekem pont arra elég, hogy a konténer szobát kifizessem.
Na meg nem értem, hol aza dán nagy fair-ség, hogy nekem nem szóltak... és mivel szerzőést még nem írtunk alá, ezért ha megszüntették a programot, nehezen reklamálhatok. Azért a munka-kapcsolatba még nagyon reménykedem.
Csütörtök délután voltunk a Carlsberg gyárgban...Juan Pabloval itt már kezdtünk ébredezni. Van érdekes múzeum, hogy hogy fejlődött a gyár, hogy csinálják a sört, aztán a jegy áráért kapcs két sört egy nagyobb választékból. Olyan sörök is vannak ami boltban nincs. Pl: brown ale, dark lager és a többi.
Péntken újabb infók, tartózkodási engedély kérés (itt minden a CPR számtól függ,amit akkor kapsz meg ha van helyi lakcímedés beregisztráltál. utána a CPR számmal már nyithatsz bank-számlát, mobil számot vagy elüthet a busz és van biztosításod).
Péntek délután minden csoportnak főzni kellett valamit a kiadott alapanyagból, a megadott recept alapján. Egyes csoportoknak salátát kellett csinálni, egyes csoprtoknak vm húsfélét, valakinek kenyeret kellett melegíteni sütőben (nehéz és megterhelő ;) ), másoknek meg -mint nekünk is- almás süti volt feladva. És a végén ezeket ettük közösen a vacsoránál. Finom volt! Tényleg! Aztán buli a sport csarnokban, az egyetem bárban meg a dán fiatalok. Úgyhogy kicsit itt is, ott is voltunk.
Tegnap csap pihenés, este a többség Koppenhágába ment bulizni,de mi inkább csak elindultunk konténert keresni, ahol van vm élet. Úgyhogy pár órát beszélgettünk néhány kanadai, szlovén, lengyel, görög szomszéddal. Aztán éjfél körül fellőtték a pizsit.
Ma szerencsémre találtam boltot ami nyitva van (a vasárnap Dániában halott. a bevásárló központok is zárva vannak, kivéve minden hó első vasárnapján.Bezezg bolha-piac az van,és az mókás is. boldog boldogtalan kimegy eladni a már nem használt cuccait.) Úgyhogy végre vettem mosóport és kipróbáltam a konténer beli mosógépet,szárítót. Egyébként mi viszonylag rosszul jártunk, mert az újabb konténerekben 8 ember osztozik 2 wc-n, 2 zuhanyzón és van saját mosógépük száítójuk. Míg nálunk 10 ember osztozik 1 wc-n, 1 zuhanyzón és nincs saját mosógépünk, ellenben van egy közeli pici bodé ahol van 2-2 mosógép,szárító, plusz 1-1 wc,2-2 zuhanyzó fiúknak-lányoknak. De eddig nem volt a wc hiányból probléma. Tényleg! Nem vészes.
Ja még az órarendemről annyi, hogy úgy néz ki a keddem szabad (leszámítva az esti dán nyelvtanfolyamot) és lehet a péntekem is az lesz! :))) Viszont hétfő, szerda tele.(regel 8tól 5-ig) És szerdára már van olvasni való házifeladatunk. :)
Hát ez a levél kicsit hosszabbra sikeredett, remélem nem fáradtatrok le nagyon, és meséljetek Ti is mi újság odahaza!
Puszi mindenkinek!!!!
Késöbb jelentkezem.
Zsuzsi
(péntek este legalább fél-egy órám ráment, hogy megtanítsam pár dánnak, hogy kell kiejteni an nevem... :) nem csak nekünk van problémánk az ő kiejtésükkel... :) )
No akkor kicsit mesélek az introduction week-ről, ami tulajdonképpen egy bevezető/ ismertető és ismerkedő hét volt a külföldi diákoknak. Mindeköben a dán új diákok valahol gólyatáboroztak... Mi csak azt láttuk, amikor visszaérkeztek az egyetemre pénteken... kantáros vegyi ruhában, fura jelmezekbe öltözve...na meg hát masszív részegen. (valószinüleg ezért van a vegyi ruha is ;)
Szóval az introduction week kedden kezdődött. A 600 új külföldi diák 16-17 fős csoportokba volt osztva 1 dán vezetővel. A mi csoportunk - F-Team- (igen az A-team-et (=szupercsapat) nem mi érdemeltük ki, de lehet óvást adunk be... ;) ) a következő nemzetiségüekből állt:
-1 kolumbiai, avagy Juan Paolo. Ő az aki szintén a konténerben lakik, és szintén szél energiát tanul, bár ő a mechanikai részére fog specializálódni. Na most ezt remélem ő sosem fogja olvasni, de az az igazság, hogy igencsak emlékeztet a 90-es évek Moncsicsi babájára... kerek barátságos fej + a haj+ arcszőrzet... Félre ne értsetek, egyáltalán nincs majom feje, csak valahogy nagyon emlékeztet arra a babára. Na mind1. Egyébként nagyon jófej, vidám, tényleg jó barát esélyes.
-1 finn, becenevén Vi-Pi. Korábbi diplomája szerint hajó tervező mérnök, itt vm kimondhatatlan hosszút tanul. Együtt drukkolunk neki, hogy a 4 éve tartó kapcsolata egy kenyai lánnyal ne menjen rá a 2 éves elköltörésre.
-1 amerikai, csupa szlovák ősökkel, szülőkkel. Ismeri a jelen szlovák-magyar viszályt, úgyhogy mosolyogva meg is állapítottuk, hogy nekünk most nem szabadna beszélni... Azért szomorú ami odahaza és szlovákiába történik (figyelem innen a híreket. Ez a Sólyom dolog ewlképesztő volt!!)
-1 román Erdélyből. Elég fura érzés, elég sok szomszédos országbelivel találkoztam itt, és mindig egy kicsit megfagy a levegő, amikor kiderül hogy szomszédos ország vagyunk én meg magyar...aztán elvicceljük, az utálósdit, és megbeszéljük, hogy a valóságban azért nem mindenki utálja a másikat. Jó most túlzok, de jó pár esetben így volt..persze van az a szomszédos ország-beli aki direkt örül nekünk....csak sajnos tényleg sokan azt hiszik, hogy mi tényleg utáljuk őket (románokat, szlovákokat, szlovéneket,...).
-1 lett
-1 litván,
-1 portugál (ő a portugál férjével költözött Dániába)
-1 olasz fiú. Szerintem az egyetlen csendes és visszahúzódó olasz a teljes hazájában.
-1 lengyel lány. Na az mint a sajtkukac..valahogy a Lehelék Sárijára emlékeztet. Hát engem ez a lány kissé idegesít...pedig kedves, de nem birom ezt az izgága, folyamatosan beszélő, vibráló modorát. Egyébként lengyeleknek van egy vicces szokásuk: iközben angolul beszélnek, minden mondat végére tesznek egy "yeah?" visszakérdezést. Például: " I went to the supermarket to buy a bottle of milk. Yeah? It was very expensive. Yeah? Last year I met a guy who mixed the milk with whiskey.Yeah?" és így tovább... :)
-még egy lengyel fiú
-1 izlandi fiú. Na ő körbeutazta már a világot. Mindig csak csöndesen üldögél, aztán egyszercsak bedob egy sztorit, hogy "ja igen,amikor kolumbiában/új zélandon/afrikában itt-ott volt,akkor ez és ez történt vele, és egyébként csodálatos hely..".
+a dán vezető lány.
Vagy ennyien voltunk, vagy a többivel annyira nem sikerült kommunikálni, hogy nem is érdemleges.
Szóval első nap elmondtak nekünk néhány információt, körbejártuk a kampuszt, volt kvíz játék, reggeli, ebéd, vacsora.
Délután meghallgattunk egy előadást a dán kultúráról. Egy új-zélandi nő mesélt nagyon kötetlenül, aki 20 évvel ezelőtt ideházasodott egy dán férfihez. Alapjába véve egész hasonlónak tűnik a dán mentalitás a magyarhoz -pár markáns kivételtől eltekintve-: szoros családi kötelék (nem úgy mindt az angoloknál), viszonylag zárkózottak, könnyen nem engednek be a zártabb köreikbe,de ha egyszer bent vagy, jó vagy. Egymás szemébe nézés koccintáskor (bár ők a korty után is csinálják), adventi koszorú, ünnepek, nemzeti büszkeség. Ami különbség, hogy szerteik betartani a szabályokat, rendet tartanak, más nemzetek negatív hangsúlyú emlegetése nélkül hazafiak-de nagyon (a dán zászló mindenhol ott van).
Persze ezeket csak az előadás alapján mondom. Remélem lesz alkalmam saját magam is kiismerni őket. Ugyanis mi nagyon nemzetközi környzetben vagyunk, sehol egy dán. Plusz ha igaz, hogy zárkózottak, akkor nem lesz a legegyszerűbb megismerni őket,de nagyobb a kihívás. :)
Aztán első nap délután kellett építeni egy tornyot, aminek minél magasabbnak kellett lennie és minél több sört elbírnia a tetején. A következő alapanyagok álltak rendelkezésre: lufik, papirok, ragasztó szalag, kötél, szívószál, alufólia. Hát a mienk az szép masszív lett, mint egy köpcös gömböc. De se nem lett túl magas, se nem sikerült a felső tetőt kellően stabilizálni, úgyhogy mondhatni nem jutottunk a dobogóra a pályaművel. Pedig ha jobban ki tudtuk volna egyensúlyozni a legfelső tálcát,akkor igen sokat elbíert volna. Na mindegy. Vicces volt, jó csapatmunka volt.
Aztán 'international night' az egyetemi bárban. Hát ez nem volt különösebben extra,de legalább összetalálkoztam még 3 másik magyarral a BME-ről. Elvileg jövőhéten az international cooking evening-re együtt csinálunk Hortobágyi húsos palacsintát. Én bevállaltam a paprikás csirke készítését a palacsintához...csak találjak tejlfölt. Hát majd meglátjuk. (ne aggódjatok, csináltam már életemben. meg a magyarokat leszámítva, úgyse tudják milyennek kéne lennie)
Szerdán újabb infók egyetemről, tanulásról, majd délután hajókázás Koppenhágában a csatornákon, este pedig vacsi egy helyi étteremben, majd uzsgyi a diákok-bárjába, avagy a Student-House-ba. Egyébként egy fél literes sör boltba (ilyen náluk alig van, ezeket a 3 decis ampullákat fogyasztják) betétdíjjal 11 korona, ami kb 400 Ft; legolcsóbb pub-ba 36 korona ami kb 1330 Ft. De simán találsz helyet ahol ugyanez 65 korona. Nem viccelnek.
Mivel a fárasztó napok kellően kimerítettek minket, este fél11 tájékán úgy döntöttünk hazavándorgunk busszal. Ekkor a társaság lengyel fiúja -avagy Macsek- összetalálkozott további illuminált lengyel ismerősökkel, akik ki találták hazafele, hogy nagyon meg szeretnének minket kínálni a lengyel vodkájukkal. Úgyhogy a legyel-magyar nemzetközi kapcsolatokra tekintettel úgy éreztem nem illő ezt visszautasítani ( a kolumbiai nem tudom, mivel áltatta magát ;) ), úgyhogy elbeszélgettünk még pár vodka + májkrémes kenyér mellett itt a "Campus Villige"-ben, vagy akár hívhatnánk "Konténer falunak" is.
Másnap kicsit nehezen ment az ébredés, de időben mindenhova odaértünk, úgyhogy meghallgattuk mire számíthatunk ha jelentkezünk a dán nyelvtanfolyamra (nem viccelek, de a dán nyelv tele van öklendezést imitáló hangokkal); ileltve találkoztunk a szél energia szak koordinátoraival és pár tanárral.
Ja és közben hallom ám egy angol idősebb hallgatótól, hogy ő kérdezgetett össze-vissza és neki azt mondták törölte a Vestas az ösztöndíj programját. Amire ugye elvileg engem kiválasztottak. Elkezdtünk keresgélni, utánajárni és már több helyről hallom hogy igaz a hír. Engem meg nem értesített senki, úgyhogy írtam pár emailt, hétfőn meg rájuk is telefonálok...nagyon remélem, hogy ha pénz nincs is, vagy nem annnyi, legalább valami kapcsolatot ki tudok építeni a Vestas-nál, meg a Vestas Student Club-ban. Azért nehezen hiszem h a világ legnagyobb részesedéssel bíró, egyik leginkább virágzó ágazatban ügyködő szél-turbina gyártó cég annyira meg legyen szorulva, hogy nincs 1 évre annyi fölös eurója szponzorálásra, ami nekem pont arra elég, hogy a konténer szobát kifizessem.
Na meg nem értem, hol aza dán nagy fair-ség, hogy nekem nem szóltak... és mivel szerzőést még nem írtunk alá, ezért ha megszüntették a programot, nehezen reklamálhatok. Azért a munka-kapcsolatba még nagyon reménykedem.
Csütörtök délután voltunk a Carlsberg gyárgban...Juan Pabloval itt már kezdtünk ébredezni. Van érdekes múzeum, hogy hogy fejlődött a gyár, hogy csinálják a sört, aztán a jegy áráért kapcs két sört egy nagyobb választékból. Olyan sörök is vannak ami boltban nincs. Pl: brown ale, dark lager és a többi.
Péntken újabb infók, tartózkodási engedély kérés (itt minden a CPR számtól függ,amit akkor kapsz meg ha van helyi lakcímedés beregisztráltál. utána a CPR számmal már nyithatsz bank-számlát, mobil számot vagy elüthet a busz és van biztosításod).
Péntek délután minden csoportnak főzni kellett valamit a kiadott alapanyagból, a megadott recept alapján. Egyes csoportoknak salátát kellett csinálni, egyes csoprtoknak vm húsfélét, valakinek kenyeret kellett melegíteni sütőben (nehéz és megterhelő ;) ), másoknek meg -mint nekünk is- almás süti volt feladva. És a végén ezeket ettük közösen a vacsoránál. Finom volt! Tényleg! Aztán buli a sport csarnokban, az egyetem bárban meg a dán fiatalok. Úgyhogy kicsit itt is, ott is voltunk.
Tegnap csap pihenés, este a többség Koppenhágába ment bulizni,de mi inkább csak elindultunk konténert keresni, ahol van vm élet. Úgyhogy pár órát beszélgettünk néhány kanadai, szlovén, lengyel, görög szomszéddal. Aztán éjfél körül fellőtték a pizsit.
Ma szerencsémre találtam boltot ami nyitva van (a vasárnap Dániában halott. a bevásárló központok is zárva vannak, kivéve minden hó első vasárnapján.Bezezg bolha-piac az van,és az mókás is. boldog boldogtalan kimegy eladni a már nem használt cuccait.) Úgyhogy végre vettem mosóport és kipróbáltam a konténer beli mosógépet,szárítót. Egyébként mi viszonylag rosszul jártunk, mert az újabb konténerekben 8 ember osztozik 2 wc-n, 2 zuhanyzón és van saját mosógépük száítójuk. Míg nálunk 10 ember osztozik 1 wc-n, 1 zuhanyzón és nincs saját mosógépünk, ellenben van egy közeli pici bodé ahol van 2-2 mosógép,szárító, plusz 1-1 wc,2-2 zuhanyzó fiúknak-lányoknak. De eddig nem volt a wc hiányból probléma. Tényleg! Nem vészes.
Ja még az órarendemről annyi, hogy úgy néz ki a keddem szabad (leszámítva az esti dán nyelvtanfolyamot) és lehet a péntekem is az lesz! :))) Viszont hétfő, szerda tele.(regel 8tól 5-ig) És szerdára már van olvasni való házifeladatunk. :)
Hát ez a levél kicsit hosszabbra sikeredett, remélem nem fáradtatrok le nagyon, és meséljetek Ti is mi újság odahaza!
Puszi mindenkinek!!!!
Késöbb jelentkezem.
Zsuzsi
(péntek este legalább fél-egy órám ráment, hogy megtanítsam pár dánnak, hogy kell kiejteni an nevem... :) nem csak nekünk van problémánk az ő kiejtésükkel... :) )
A negatív hangulat ragadós?
Én magamat optimistának tartom...de a munkahelyi környezet sok mindenre képes. Először is vicces (?), h egész nap azt kell hallgatnom, hogy itt milyen sz*r, meg hogy semmi nem jó, meg hogy régen minden jobb volt és még a fű is zöldebb volt! Nem tesz jót a bőrömnek ez a sok negatív gondolat! :-) No de viccen kívül, ez tényleg nem jó! Én próbálok zenét hallgatva a munkába mélyedni, de ezért már veszélyességi pótlék járna - hisz olyan hangosan hallgatom a zenét, h jó ha meghallom ha hozzám szólnak vagy épp csörög a telefonom... aztán meg otthon is hangosan beszélek (Bence meg nem érti, miért ez a "kiabálás").
Az egyik kolléganőm "gonosz szellem" űzéssel is próbálkozott régebben, hát ez elég vicces volt! Úgy képzelte, hogy munkaidő végeztével rontás elleni zenét tesz be, hogy másnapra megtisztult irodában kezdje a munkanapját. Ezzel még nincs is baj, csak a gond az volt, hogy az Ő munkaideje kb 4-kor végződik, amikor mi még javában dolgoztunk (volna). Szóval itthagyott bennünket a félelmetes, sikoltozós sámánüzős zenével, meg a jó kis füstölő szaggal.... :-)
Az egyik kolléganőm "gonosz szellem" űzéssel is próbálkozott régebben, hát ez elég vicces volt! Úgy képzelte, hogy munkaidő végeztével rontás elleni zenét tesz be, hogy másnapra megtisztult irodában kezdje a munkanapját. Ezzel még nincs is baj, csak a gond az volt, hogy az Ő munkaideje kb 4-kor végződik, amikor mi még javában dolgoztunk (volna). Szóval itthagyott bennünket a félelmetes, sikoltozós sámánüzős zenével, meg a jó kis füstölő szaggal.... :-)
Blog óra
Na végre beállítottam a blog óráját.... szóval mindjárt 7 óra és kezdődik a spinning óra! Szóval búcsúzom is! Bye, Xxxx
Spinning...again
Igen, végre, ismét elkezdtem!!! Hááát, mindig nehéz a kezdet - de annyira imádom, majd elfelejtettem. Most épp a Liget Wellnessbe járok (ez van legközelebb a munkahelyemhez). Nem olyan jó, mint az Oxygen Wellness, de az idő nagy úr! :-) Szóval ma reggeli tekerésre jöttem (még csak én várakozok..) - remélem nem privát spinning óra lesz! :-)
Szép napot a most ébredezőknek!!!
Szép napot a most ébredezőknek!!!
2009. szeptember 14., hétfő
Kár, hogy nem júniustól
Nagyon sok minden történt velem, velünk idén. Rossz és jó is. Az év elejét szeretném inkább elfelejteni, így beszéljünk inkább júniusról. Megfogadtam, h nem lépek vissza az időbe és csak új dolgokról írok, de nem megy.
Szóval muszáj a júniusról írnom, mert olyan sok minden történt, mint másnak egész életében. :-) Először is befejeztem az egyetemet (másoddiploma, MBA) - ennek nagyon örülök, már elegem volt. Aztán kiköltöztünk Bencével Szentendrére, álmaim otthonába!!!! ..és a leges legfontosabb, h június 27-én volt az esküvőnk!!!! Szerintem nagyon klassz volt... Háát, aztán meg álmaim nászútja következett, kívánni sem tudtam volna jobbat!
Szóval muszáj a júniusról írnom, mert olyan sok minden történt, mint másnak egész életében. :-) Először is befejeztem az egyetemet (másoddiploma, MBA) - ennek nagyon örülök, már elegem volt. Aztán kiköltöztünk Bencével Szentendrére, álmaim otthonába!!!! ..és a leges legfontosabb, h június 27-én volt az esküvőnk!!!! Szerintem nagyon klassz volt... Háát, aztán meg álmaim nászútja következett, kívánni sem tudtam volna jobbat!
Lek-vár
Nem tudtam tovább nézni a roskadozó füge fánkat, így eldöntöttem, hogy lekvárt fogok főzni belőle!
Így háát, elkezdtem hétvégén a netet bújni, míg nem találtam egy jó kis bio füge lekvár receptet. Hozzávalók: füge a kertből, cukor a polcról, citromfű a sziklakertből, víz és egy kis pálinka a hűtőből. Rém egyszerű az elkészítés és nagyon finom lett, Bencének is ízlett. A problémát nem maga alekvár főzés, hanem a porciózás jelentette... mert ugyan ki tartja meg a jó kis csavaros tetejű üvegeket? Hát én nem és mindig kidobom!
Ajánlom a receptet!
Így háát, elkezdtem hétvégén a netet bújni, míg nem találtam egy jó kis bio füge lekvár receptet. Hozzávalók: füge a kertből, cukor a polcról, citromfű a sziklakertből, víz és egy kis pálinka a hűtőből. Rém egyszerű az elkészítés és nagyon finom lett, Bencének is ízlett. A problémát nem maga alekvár főzés, hanem a porciózás jelentette... mert ugyan ki tartja meg a jó kis csavaros tetejű üvegeket? Hát én nem és mindig kidobom!
Ajánlom a receptet!
Zsuzsi Dániában
A tesóm augusztus 19-e óta Dániában van, Koppenhága mellett tanul egy fura nevű kis egyetemi városban. Kicsit irigylem - én is mindig szerettem volna külföldön tanulni. Háát, erről már lecsúsztam, de nem sajnálom! Jó nekem itthon! :-)
Nagyon szeretem, amikor élménybeszámolókat ír... alig várom, h megint írjon.
Ha megendgedi, akkor fel is teszem a blogomra a leveleit. :-) Ha nem, talán akkor is... :-)
Nagyon szeretem, amikor élménybeszámolókat ír... alig várom, h megint írjon.
Ha megendgedi, akkor fel is teszem a blogomra a leveleit. :-) Ha nem, talán akkor is... :-)
Kryon
Ezt a bejegyzést csak azoknak írom, akiknek nem kell elmagyaráznom hogy mi/ki Kryon.
A hétvégén egy két napos szemináriumon voltam, ahol élő Kryon közvetítésen vettünk részt. Ez hihetetlen volt! Elég nehéz leírni vagy egyáltalán beszélni erről. Többször éreztem Anya jelenlétét. Jó is volt, meg rossz is - de inkább jó! Robert Coxon zenélt a meditáció alatt, olyan megnyugtató... és egyben elragadó, nagyon tehetséges ember.
A szemináriumon nagyon vegyes volt a társaság, de mindenki nagyon nyitott volt és a második nap végére azt tudtam elmondani, hogy nagyon jó volt a közönség. Vastapsot kaptak a résztvevők.
www.kryon.com
A hétvégén egy két napos szemináriumon voltam, ahol élő Kryon közvetítésen vettünk részt. Ez hihetetlen volt! Elég nehéz leírni vagy egyáltalán beszélni erről. Többször éreztem Anya jelenlétét. Jó is volt, meg rossz is - de inkább jó! Robert Coxon zenélt a meditáció alatt, olyan megnyugtató... és egyben elragadó, nagyon tehetséges ember.
A szemináriumon nagyon vegyes volt a társaság, de mindenki nagyon nyitott volt és a második nap végére azt tudtam elmondani, hogy nagyon jó volt a közönség. Vastapsot kaptak a résztvevők.
www.kryon.com
Kezdet
Úgy döntöttem blog írásba kezdek... Papíron írogattam eddig, de az mindig elkeveredik, aztán mindig újra kezdem, nem tetszik, megint újra kezdem...ű
Így meg minden egy helyen lesz!
Jó olvasást!!!
Üdv, Napholdcsillag
Így meg minden egy helyen lesz!
Jó olvasást!!!
Üdv, Napholdcsillag
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
