2 hétig Londonban… Az első héten egyedül, a másodikon már Ákossal együtt. J
04.15-én érkezett Ákos, kimentem elé a Victoria pályaudvarra, ahol sajnos 1,5 órát kell rá várnom… de végül csak megérkezett! J Első közös napunkon megnéztük a Borough Market-ot, a kedvenc helyem, ott is ebédeltünk a Southwark katedrális lábánál a parkban. Utána nagy séta, majd sörözés a Temze partján. Este vörös bor, friss bagett, sonka, sweet dreams!
A hétvégén várost néztünk (Soho, Piccadiliy, Oxford Street, Covent Garden, …), söröztünk, steak-et vacsiztunk, pihentünk! Vasárnap együtt elmentünk a Barbican Centerhez –IWC helyszíne – hogy ha egyedül kell majd mennem, könnyen oda találjak.
04.18.: nekem reggel 8:30-ra kellett mennem az International Language School főhadiszállására, h beiratkozzak és megírjam a szintfelmérő tesztet. A teszt upper-intermediat szintre sorolt, ami erős középfoknak felel meg. Ákosnak 9-9:30-ra kellett a Barbican Centerbe érnie, ahol kezdetét vette az International Wine Challenge (IWC) második hete, amikor az első héten tovább jutott borok szigorú szakmai kóstolása és értékelése történik. - Úgy volt, h bemehetek a Discovery Tasting-re, de aztán kiderült, h az csak a jövő héten lesz… Ákos mondta a szervező lánynak, h akkor most nagyon csalódott leszek… és megkérdezték, h segédbírálóként akarnék e akkor bejönni! :D Hát, persze! Szóval már hétfő délután én is ott kóstoltam, pontoztam, leírásokat készítettem és főként tanultam a Nagyoktól. Utána minden nap, minden délután ott kóstoltam, mint Associate… nagyon élveztem! A csoport vezető (panel leader) minden nap más volt, a csoportban egy-két MW (master of wine) mindig volt, akiktől nagyon szép borleírásokat lehetett hallani és szakértelmük lenyűgözött… De úgy éreztem, h jól ment a kóstolás, a pontozás, több bor jellemzésem is tetszett nekik! Szeretnék én is MW lenni! Úgy éreztem, h nagyon hasznos volt az előző héten a WSET suli, mert egy-egy szőlőfajta kóstolásakor pontosan tudtam, h az valószínűleg honnan való, milyennek kéne lennie…. Huuuu, nagyon élveztem! Azt kell tudni a versenyről, h egy-egy csoport naponta 50-80 bort kóstol és értékel, félidőben ebéd szünettel. Én mindig az ebéd után csatlakoztam (délelőttönként nyelv suli). A bírálatok végén pedig irány a “sör-bár”, igazán jól tud esni egy-két üveg finom hideg sör a sok bor után! J
 |
| 1,2 km-es borsor |
Egyik délután megismerkedtünk egy most Ausztriában élő magyar sráccal, aki MW-nek tanul… egy barátnője is csatlakozott hozzánk, aki pár hónapja a Fat Ducks nevű angol étterem sommelier-je, kellemes társaság kerekedett, így velük tartottunk – először egy borszaküzletbe mentünk (ahol a srác évekig dolgozott), majd egy közeli perzsa étterembe mentünk vacsizni. Nagyon fincsiket ettünk, közben a három palack bort szépen elfogyasztottuk – itt nem fura, ha az ember magának viszi a bort az étterembe.
Másik délután sake mesterkurzuson is részt vettünk. Több száz (kb 3-400) különböző stílusú sake volt kiállítva, mindegyiket meg lehetett kóstolni. Volt ott hímzett címkés, mindenféle színű, formájú palack… többet kóstoltunk is, nehezen éreztük a különbséget. Aztán elkezdődött a mesterkurzus! Egy japán előadó elég vicces angol nyelvtudással bemutatta, hogy hogy is készül a sake, milyen különböző stílusok léteznek… aztán minden típusra kóstoltunk is egy-egy jellemző sakét. Érdekes előadás volt, azt hisze pár év vagy esetleg egy évtized múlva sokkal többen isszák maj e nemes rizs párlatot. J
Fárasztó, de nagyon izgalmas, tanulságos, szuper hetet zártunk!
P.S.: Jövő évben jelentkezem az IWC-re, hátha beválasztanak segéd bírának..! B)
